Kezdő futóknak már adtam tanácsot személyes véleményemről, tapasztalataimról. Most azoknak kívánok tanácsot adni, akik már középszinten futnak, rendszeresen, jól is nyomják, de még nem indultak versenyen, vagy most készülnek életük első félmaratonjára.

Először is, gratulálok! Aki azzal foglalkozik, hogy félmaratont fog vagy akar futni, az már eljutott egy elég magas fokra, nyilván rendszeresen fut, mozog, edz, hogy teljesíteni tudja a távot. Ez az a táv, ami még viszonylag egyszerűen lefutható, ugyanakkor már elég nagy ahhoz, hogy valaki „csak úgy” lefussa. Ehhez már edzeni kell, készülni, megfelelően táplálkozni, mert azért mégiscsak 21 kilométerről beszélünk. Ráadásul jó lenne 2 órán belüli eredménnyel lefutni. Nem rossz a 2 óra 20 perc sem, de valljuk be, az nem futás, inkább kocogás. Ettől függetlenül, ha Te kedves olvasó ennyi idő alatt futottad le ne csüggedj, hanem legyél magadra büszke, mert Te edzettél, készültél, nem pedig a kocsmában ittad a sört vagy otthon zabáltad a csipszet valami ostoba sorozat bambulása közben. A cél az lehet, hogy a következő félmaratont 2 órán belüli eredménnyel fusd le, de legalábbis jobban, mint előzőleg.

Mit kell ehhez tenni?

A válasz nagyon egyszerű: többet futni, és jobban, okosabban táplálkozni.

A több futás nem feltétlenül a futó napok számának növelését jelenti. Az is fontos persze, hogy heti négy napon fussunk legalább, de a futómennyiség növelés az elsődleges cél. Minél hosszabban fuss, nem kell még feltétlenül gyorsítani, a cél az, hogy a heti egy nagy futás meglegyen, ezt legjobb valamelyik hétvégi napra időzíteni. Ez 12 km fölötti távot jelent, tulajdonképpen már bármennyi lehet, de mindenképpen legyen ennyi. Az első félmaraton előtt legyen meg ez a hosszabb futás, 14-15 km, itt már te magad is látod, hogy mennyire megy könnyen vagy nehezen, tudsz-e esetleg kicsit gyorsítani vagy sem, töri-e a cipő a lábadat vagy sem. Igen, a cipővel kapcsolatos tapasztalatok is hosszabb távon realizálódnak, lehet, hogy 8 km-en még nem érzel semmit, de 13-nál már vízhólyagod lesz az egyik lábujjadon. Én jártam már a tavaly őszi Ópusztaszeri félmaratonon, a 15 kilométernél már üvölteni tudtam volna a fájdalomtól, de azért megcsináltam a távot, igaz az eredményem elmaradt a várttól (1 óra 48 perc). Egy szimpla ragtapasz megoldotta volna a problémát. Nem baj ez, sőt csak jó, mert tudsz rá készülni, be tudod kötni előre a lábujjadat, hogy megelőzd a fájdalmat.

Tehát nem kell feltétlenül növelned a futó napok számát, de egy hosszú futásod legyen mindenképpen. Egyszer olvastam egy futós könyvben, hogy sokkal jobb az, ha egyszer futsz hosszabban, mintha kétszer rövidebben. Hosszú távoknál ez már egyértelműen így van, a 13 km sokkal többet ér, mint kétszer 6,5, szerintem ennek belátása nem bonyolult senki számára.

Nekem a vasárnap a hosszú futásom. Ezt mindig terepen végzem, terepen ugyanis jóval nehezebb futni, mint egy versenypályán, jobban kell figyelni, és jobban igénybe veszi az ízületeket is. Elhatározom, hogy mennyi a napi táv, és lefutom. Múlt vasárnap 15 km volt a táv, de az előttünk álló hétvégén ennél többet akarok futni. Nekem már az őszi maraton lebeg a szemem előtt. Lassan fuss ezen a hosszú futáson, hiszen a lényeg itt a táv mennyiségén van, nem pedig a futás gyorsaságán vagy más minőségén. Itt a cél a távolság növelése, hogy az izomzatod szokja a hosszabb távokat, megszokja, hogy kilépsz a 8-10 km-es napi távokból. Ezért fuss lassan, de hosszan.

A táplálkozás is fontos, főleg az, hogy fogyj, ha van rajtad pár kiló. Pár kiló döbbenetesen sok tud lenni, gondolj bele, hogy 3 kilóval a hátadon kell futnod  21 kilométert. Nem kellemes, ezért a súlyvesztés egyértelműen jó dolog, nem véletlen, hogy a hossztávfutók között nincs túlsúlyos. Igaz, fogyáskor figyelni kell, hogy az izmaidból ne sok fogyj, ezért sok fehérjét kell enned, ez azonban nem jelenti azt, hogy húst hússal kell enni. Kiváló fehérjeforrás a lencse vagy a csicseriborsó, a lencse a kedvencem, hetente többször is fogyasztok belőle. Olcsó, könnyű elkészíteni, finom és egészséges, együnk belőle minél többet!

Hagyd el az alkoholt. Rendkívül káros futóknak az alkohol, hiszen megköti a zsírt, tele van kalóriával, úgyhogy ha van ami árt, akkor az alkohol árt. Nem mondom, hogy a félmaraton után ne igyál meg jó kis Pilsnert, de előtte semmiképpen. Igyál vizet, arra van szüksége a szervezetednek.

Egyél sok gyümölcsöt, ezek tele vannak vitaminnal és rosttal, tisztítják a belet, miközben tele vannak tápanyaggal is. Hangsúlyozom, sokat egyél, napi 4-5 almát, fél kiló paradicsomot, én nyersen eszem a cukkinit például, remek étel. Vegyél avokádót, szintén fantasztikus étel. Fehérjepótlásra természetesen kiváló a tojás, és a tofu, vegánok előszeretettel eszik, én magam is. Vannak fehérjeporok is, ezeket is érdemes kipróbálni. És persze hagyd abba a kávét!

Jó futást, jó készülést és jó versenyt kívánok!

Izotóniás ital. Erről már sokszor írtak, de azért nem árt megismételni. Kezdjük magával a ténnyel: ez üzlet. Pontosan olyan üzlet, mint fegyvereket vagy jégkrémet eladni, az izotóniás ital egy termék. Ez önmagában nem jelenti azt, hogy haszontalan lenne, de ne felejtsük el, ez egy mesterségesen létrehozott termék (ez sem baj, hiszen a gyógyszerek is ilyenek), amit szándékosan vezettek be a piacra. Nyilván azért, hogy profitot termeljen a gyártóknak. Ezzel sincs baj feltétlenül, hiszen ilyen a kapitalizmus.

Az izotóniás italokat tehát bevezették a piacra. Ez az első és lényeges pont a történetben. A gyártónak pedig az a célja, hogy terméke sikeres legyen a piacon. Mit kell ehhez tenni? El kell hitetni a potenciális fogyasztókkal, hogy a termékre szükség van. Ehhez az kell, hogy tudományos, vagy inkább tudományosnak látszó intézetek és kutatások azt harsogják, hogy az izotóniás italok mennyire jók. És most jön még egy tény: mindegyik gyártónak saját kutatóintézete van, amelyek a saját „kutatási” eredményeiket harsogják! Érdekes, ugye?

 És ezután jött a marketingnek nevezett áltudomány (merthogy nem tudomány, azt tessék látni), amelynek az a célja, hogy eladjon valamit, amire nincs szükséged. A látszólag tudományos eredmények egyike az, hogy ne higgy a testednek, tehát nem akkor kell inni, amikor szomjas vagy, amikor a tested jelez, hogy folyadékra van szüksége, hanem folyamatosan, és persze ne vizet igyál, hanem az új terméket, ami ugye az izotóniás ital. A kör bezárult. Jöttek olyan tudományos eredmények, miszerint a víz nem hidratál eléggé, ami egy ökörség, a víz pont annyira hidratál, amennyire kell. A felnőtt emberi test több mint fele víz! Víz, nem izotóniás ital! Ebből azonnal következik, hogy a testünknek vízre, nem izotóniás italra, sörre vagy borra van szüksége.

 Jól figyeljünk, mert egyelőre csak az ital fogyasztásánál hitették el, hogy nem akkor kell inni, amikor a tested jelez, hanem folyamatosan, mert kiszáradsz. Nos, az éhségénél nincs ilyen. Olyat sosem mondanak, hogy akkor is egyél, ha nem vagy éhes, ugye? Felfigyelt valaki erre az ellentmondásra? Talán nem, pedig elég nagy.

 Szóval elhitették velünk, hogy folyamatosan inni kell, de nem vizet, hanem izotóniás italt. Nem kétlem, hogy van benne ásványi anyag, nem kétlem, hogy jól vagy jobban csillapítja a szomjat, mint a víz, lehet. Abban viszont kételkedem, hogy folyamatosan kell inni, és nem jó a víz. Megint az van, hogy elfordulunk a természettől, és nem a testünkre figyelünk. Ráadásul van egy ellentmondás: a túl sok folyadék sem jó a szervezetnek. Ezt hívják vízmérgezésnek, és minden évben van hazánkban is ilyen futóversenyek után, amikor a delikvens túl sok vizet iszik, és így megborul a vér nátrium szintje, felhígulnak a vérben lévő ásványi anyagok, lényegében kiürül a testből a sok fontos ásványi összetevő. Tehát a sok folyadékfogyasztás egyáltalán nem szükségszerű! Félreértés ne essék, nem azt javaslom, hogy ne igyunk, ellenkezőleg, csak azt mondom, hogy nem kell folyamatosan inni. Ha a vizelet színe nem túl sötét, akkor van bennünk elég folyadék.

 És egy bónusz kérdés. Fizetsz egy csomó pénzt izotóniás italért és vajon jobban futsz tőle? Kizárt, magadtól futsz jobban, nem az italtól. Ha jól táplálkozol, úgyis lesz benned elég tápanyag, nincs szükség a drága izotóniás italra.

Az izotóniás ital kamu, kamu, kamu.

A múltkori bejegyzésemben a tudatosságról, egészen pontosan az egészségtudatosságról elmélkedtem. Ez a kulcs, a legfontosabb pont életünkben. A tudatosság. A szó maga annyit jelent, hogy pontosan tudjuk, mit miért teszünk, vagy nem teszünk.

 Mindennap, amikor felkelek, iszom egy deci céklalét. Ezt pár hónapja kezdtem, és ha valami, akkor ez tényleg egészséges. Most pár hét szünetet fogok tartani, de a céklalé jótékony hatásait talán senkinek sem kell ecsetelnem.

Hasonlítsuk össze azzal, aki cigi-kávé kombóval kezd. Van különbség, ugye?

 Leszoktam a kávéról, pedig naponta 3-4 nagy adagot is megittam. Egyáltalán nem volt nehéz, és komoly okom sem volt rá, egyszerűen kíváncsi voltam, le tudok-e szokni pár nap alatt okosan, fokozatosan. Sikerült, és a válaszom arra, amit szoktak kérdezni ismerőseim, hogy nem is hiányzik. Tök jól megvagyok nélküle, pedig nem alszom többet, és mégis pihent vagyok. Ráadásul akkor még nem is voltam vegán. Okom csak annyi volt, hogy kipróbáljam magam, meg tudom-e csinálni. Megcsináltam. A filozófiai ok, ami számomra nagyon fontos, nemcsak a tudatosság, amit Oshotól tanultam, hanem a szabadságfok növelése. Minél önállóbb vagy, annál nagyobb a szabadságfokod, ugye ez nyilvánvaló. Ezért tudok főzni, ezért nem iszom kávét, ezért nem iszom alkoholt (már nem iszom, korábban azért befigyelt pár sör vagy fröccs), ezért vágom le saját magamnak a hajamat géppel.

 Ezzel mind-mind növeltem az önállóságomat, növeltem a szabadságfokomat. Ez a cél.

Nem lehetünk mindenben önállóak, hiszen függünk a családunktól, a munkahelyünktől, az időjárástól és még ezer dologtól, de úgy vélem, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy növeljük szabadságfokunkat.

 Felmerül a kérdés, miért kell leszokni a kávéról (nem kell, csak javasolt), miközben egy sor kutatás azt mondja, hogy segít ebben meg abban, és nem is káros? Nos, én sem mondom, hogy káros, de.

Itt van ez a fránya de.

Miközben azt kommunikálják, hogy mennyire jó a kávé, elfelejtenek egy nagyon fontos tényt közölni, mégpedig azt, hogy a kávé kis mennyiségben igenis növeli a vérnyomást, de ennél sokkal fontosabb az a tény, hogy egy sor vitamin és ásványi anyag felszívódását akadályozza. Ez annyit jelent, ha te reggel a szokásos kávéd után fél órával beveszed a D vitamin adagodat, annak jó része nem fog felszívódni, tehát olyan, mintha nem is vetted volna be. Egy sor más vitaminnál is ez a helyzet. Ezért ha kávézol és vitamint is szedsz, akkor mindig várj több órát a két esemény között. Ráadásul ma már azt is tudjuk, hogy a délutáni kávé, illetve koffein igenis befolyásolja az éjszakai pihenést, mégpedig negatív irányba befolyásolja, tehát 17 óra után kávét inni nem túl bölcs dolog.

 A konklúzió, ha igazán jót akarsz magadnak, hagyd abba a kávéivást.

 Mit igyál? Javaslom a teákat, egészen pontosan a zöld teát és a rooibos teát. Én ezeket fogyasztom cukor vagy bármiféle ízesítés nélkül. Mindkettő bárhol kapható, egészségre gyakorolt hatásuk bizonyított, nem drágák és garantáltan jót tesznek. Lehet hűtve is fogyasztani őket, így nagy melegben is jól fognak esni. Hatásukról itt olvashatsz. A zöld tea esetében lényeges, hogy 3 percnél tovább ne áztasd, és ne forrald fel teljesen a vizet, különben kesernyés lehet az íze.

Egyél sok zöldséget és gyümölcsöt. Ez megint egy kardinális kérdés. Kollégám mondta, hogy minden nap eszik gyümölcsöt. Kiváló – mondtam, és mennyit? Hát egy almát.

Kedves barátaim, nem egy almát kell enni, hanem ötöt, meg két banánt és lefekvéskor egy házilag készített zöld turmixot! Ez a mennyiség ad megfelelő vitamin és ásványi anyag mennyiséget, ad megfelelő mennyiségű rostot a szervezetnek, amire a bélnek szüksége van ahhoz, hogy szépen kiürüljön, és nem mellesleg táplálja a testet.

Ebédre egy könnyű főzelék, vagy tönkölytésztás kajcsi, mondjuk diós tészta kevés porcukorral, vacsira pedig a már említett zöld turmix és kész. Egyszerű, olcsó, garantáltan jót tesz a szervezetednek és az egészségednek, tudsz tőle futni, nem leszel felfújódva, és lesz benned elég szénhidrát is meg rost is. Vegánoknak a fehérjére figyelniük kell, de erről majd lesz egy külön poszt. Tízóraira és uzsonnára pedig a már említett almák, körték, narancsok, attól függően, minek van éppen szezonja. Megehetsz fél kiló epret is.

Ha követed ezt a típusú étkezést, meglátod szépen fogyni fogsz, eltűnik a puffadtság érzése, feszesebb lesz a bőröd, egyszóval jobban fogod magad érezni, és még futni is tudsz.

Amikor egészségtudatosságról beszélünk, mindenki tudja, mire gondolunk. Az is, aki mindent megtesz, vagy pontosabban, látszólag mindent megtesz az egészségéért, és az is, aki teljesen egészségtelenül él. Hány olyan emberrel találkoztam, akinek miután felvetettem, hogy a dohányzás nagyon káros, azt mondta, tudom, majd újra rágyújtott? Ez nem más, mint az emberi butaság, a következmények nélküliség alkalmazása mindennapi életünkben. Mindenkiben tudatosítani kellene, hogy döntéseink és tetteink következményekkel járnak ránk nézve, és persze környezetünkre, családunkra nézve is. A tudatosság, amely a keleti filozófiák fő gondolatiságát jelentik pontosan ezt hozzák előtérbe.

 A fő pont tehát a tudatosság.

 Próbáljunk egészségesen élni, mert tudjuk, hogy ez fontos, ezzel jót teszünk önmagunknak. Sajnos vannak azonban olyan emberek is, akik szintén tudják, hogy az egészség fontos, de mégsem tudatosak, mégsem tesznek meg mindent az egészségük érdekében, sőt mi több, szándékosan, tudatosan rongálják saját egészségüket. Ez nyugodtan nevezhetjük az ostobaság tudatának.

Van egy ismerősöm, akinek elmondtam, hogy minden reggel éhgyomorra megiszom 4-5 deci vizet. Bólintott, majd azt mondta, hogy ez nagyon egészséges, hallott már róla. Nos, szerintetek követi a módszert? Megkérdeztem tőle, így pontosan tudom, hogy nem. Vajon miért nem? Ráadásul évek óta le akarja tenni a cigarettát, de nemhogy nem sikerült neki, még neki sem állt! Na, így nem fog menni kéremszépen. Ebben az esetben is látszik, hogy a tudatosság faktor hiányzik.

 Miután rájöttünk arra, hogy a tudatosság az első pont egészségünk érdekében, soroljuk fel, hogy mik azok a pontok, amelyek valójában szükségesek egészségünk megőrzése vagy megtartása érdekében. Mivel a legtöbb ember ezt könnyedén fel tudja sorolni, mi is megtesszük:

1. kerülni az elhízást
2. kerülni a dohányzás bármely formáját
3. kevés húst fogyasztani (a vörös húsokat egyenesen kerülni)
4. kevés alkoholt fogyasztani
5. sportolni, futni, táncolni, mozogni.

 Ha ezeket betartjuk, nagy bajunk nem lehet, állítólag.

 Felmerül a kérdés, hogy miért legyünk egészségesek? Miért éljünk egészségesen? Azért, mert egészségesnek lenni jó, egészségesnek lenni kifizetődő, hiszen például kevesebbet vagyunk betegek, tehát több lesz a fizetésünk, mintha állandóan táppénzen lennénk. Ráadásul ki szeret mindig orvoshoz rohanni, meg vizsgálatokra, ott órákat várakozni, meg otthon feküdni tehetetlenül fájdalmakkal együtt? Nem sokan, úgy vélem.

 A konklúzió tehát az, hogy legyünk egészségesek, mert egészségesnek lenni jó és hasznos.

 Egy másik fontos momentum az, hogy azért legyünk egészségesek, mert sokkal jobb lesz tőle az életminőségünk.

 Ez a kulcs. Az életminőség.

 Vajon jó úgy megöregedni, hogy egyszer ez fáj egyszer meg az? Ugye, nem? A kulcs tehát a megfelelő életminőség elérésében van, ez a cél. Az, hogy fittek legyünk, jól nézzünk ki, és a céljainkat el tudjuk érni. Persze, az öregedéssel nem sok mindent tudunk tenni, mert mindannyian megöregszünk, de öregkor és öregkor között is van különbség. Egyik futó cimborám 55 éves, és jobban fut, mint én, aki több mint tíz évvel fiatalabb vagyok. Egyik futásunkkor mesélte, hogy a feleségének fáj a dereka, de amikor azt mondja neki, hogy jöjjön vele sétálni, kocogni, akkor kerek-perec elutasítja. Így marad a fájdalom ötvenvalahány évesen. Csak magának köszönheti, mert tehetne valami a fájdalom ellen, ha tudatosabb lenne, akkor lényegesen javulhatna az életminősége, csökkenhetne, egyenesen meg is szűnhetne a fájdalma. Látom az idősebb futó ismerőseimet civilben, iszonyú jól néznek ki. Nem azért, mert Gucci szerkóban mászkálnak a városban, hanem azért, mert fittek, energikusak, fiatalosak, pedig már majdnem mind 50 fölött van, de van közöttük nem egy, aki betöltötte a 6. x-et, és még maratont fut minden évben. Nem gyorsan, de fut, és készül rá.

 És most itt a kérdés, te döntesz. Fájdalmakkal akarsz együtt élni, vagy teszel valamit a jobb életminőségedért?

 Légy tudatos, és változott, lépj egyet! Magadért, és a családodért.  

Futó hibák szerintem

Szerintem az első hiba már a pályára vagy más futóterepre érkezéskor megtörténik. Amikor azt látom, hogy valaki elsétál a pályára, majd elkezd nyújtani, akkor szívesen odaszólnék, (de persze sosem teszem) hogy barátom, most többet ártasz a testednek, mint amennyit használsz. Hidegen ugyanis sohasem nyújtunk. Sérülésveszélyes, értelmetlen. Az első lépés tehát, hogy futva érkezzünk meg oda, ahol futni fogunk, ha pedig ez nem lehetséges (sok ilyen van nyilván), akkor először futkározzunk kicsit, hogy a pulzusszámunk emelkedjen, és melegedjenek az izmaink. Ezután kezdjük átmozgatni az ízületeinket és izmainkat, majd nyújtsunk kicsit, aztán jöhet a futás. Ha végeztünk, utána is vezessünk le kicsit, lassabb futással vagy sétával, utána nyújtsuk ki az izmokat, szalagokat. Erre azért van szükség, hogy a keletkező tejsav egyenletesebben oszoljon el az izmokban, így nem okoz izomlázat a későbbiekben, vagy csak csekélyebb mértékűt. A lényeg tehát, fussunk, mielőtt melegítünk, hideg izmokkal és szalagokkal pedig sohase nyújtsunk!

 A futó hibák második eleme az okostelefon. Mielőtt bárkit is elítélnék (távol álljon tőlem!) le kell szögeznem, hogy nem vagyok a telefonnal futás támogatója. Igaz, klasszikus értelemben nem is ellenzem, ha valaki okosan és jól használja a készüléket. Úgy látom azonban, hogy ez az eszköz inkább hátráltatja, semmint segíti a futókat. Természetesen nem lehet általánosítani, hiszen vannak kiváló futó appok, ráadásul sokan csak zenével tudnak futni. Mégis úgy látom, hogy a komolyabb futók, tehát akik rendszeresen hosszabb távokat futnak, nem futnak telefonnal. Ez az én személyes élményem, semmilyen reprezentativitással sem rendelkezik. Amit látok: megérkezik a futó (főként hölgyek), és állítgatják a telefonjukat, először a zenét, aztán az appot, aztán ezt meg azt…semmire sem jó. Teljesen elvonja a figyelmet a futásról. Ha mindenképpen telefonnal akarsz futni, mert kell a zene, vagy a letöltött appal méred a távolságot az még talán rendben van. De már a futás előtt állítsd be, és tedd olyan helyre a készüléket, ahol nem zavar sem a futásban, sem a futásra való figyelemben! Merthogy a futásra is figyelni kell. Ráadásul a futás egyik lényege, hogy kikapcsoljunk, elfelejtsük a napi gondokat a munkahelyen, a családi problémákat, stb. hogy kieresszük kicsit a gőzt, vagy éppen átgondoljuk, hogy miket tettünk vagy nem tettünk meg aznap vagy azon a héten. Még jobb, ha csak pozitív gondolatokra fordítjuk a figyelmünket. Ha a telefon kéznél van, állandóan megállunk, mert túl hangos a zene, vagy túl halk, vagy hívnak innen meg onnan…semmi értelme.

Szerintem a legjobb, ha otthon hagyod, és csak a futásra koncentrálsz.

 A harmadik tévhit a futófelszereléssel kapcsolatos. Ez a téveszme főként a hölgyeket ejti rabul. Ilyen szép meg olyan szép…francokat sem érdekel milyen szép, ha fáj benne a lábad, kényelmetlen stb. A külső a futófelszerelésben szinte lényegtelen, a ruhák vonatkozásában legalábbis. Kényelmes legyen, jól szellőző, a terepcipő lehetőleg vízhatlan, látható legyen sötétben, könnyű legyen, az összes többi nem számít. A legnagyobb hiba, hogy valaki összevásárol egyébként jó vagy jónak mondható futócuccot sok-sok pénzért, egyébként pedig nem is tud futni. Hány embert láttam, akik lejönnek csili-vili szerkóban, aztán pár kör után kidőlnek…megérte ennyi pénzt rááldozni? Aligha. Ha futni akarsz, vegyél egy cipőt és egy zoknit hozzá. Ritkábban teszik hozzá, de a jó zokni ugyanannyira fontos, mint a jó futócipő. Zokniból több különbözőt is vegyél, hogy megtudd, neked melyik a legjobb. Meg hogy tudd váltogatni is, tulajdonképpen ezért kell legalább két pár cipő, ha rendszeresen futsz, főleg, ha sokat is futsz. Ha még csak kezdő vagy, és kis távokat futsz, akkor még pamutpólóban is mehetsz, nem olyan nagy probléma az.

 Eljutottunk oda, hogy elkezdtél futni. Mit csinálj? Egyszerű. Fuss. Lassan, nyugodtan, bemelegítés után fuss, amennyi jólesik. Lassan. Ez lényeges pont. Lassan fuss, nem baj, ha leelőznek, nem az olimpiára készülsz. Magadnak futsz, nem másnak. Fuss lassan, de egyre többet. Ettől edződik a szíved, a tüdőd. Erősödni fogsz, javul az állóképességed. Csak fuss lassan és nyugodtan a magad tempóját. Ha majd elérkezel egy jó szintre, akkor lehet gyorsabban futni, tempókat futni meg fartlekezni, de amíg nem vagy elég erős, addig ez felesleges.

Ne kövess semmilyen edzéstervet! Ez nagyon fontos, bár kicsit furcsa lehet. Ha teljesen kezdő vagy, vagy ha már nem vagyok kezdő, de még nem tudsz sokat futni, akkor a legjobb és legegyszerűbb módszer, ha LSD-ben futsz. Ez egy mozaikszó, a hosszú, lassú futást jelölik vele. Az edzéstervek akkor kellenek, ha már tudsz futni, ha már kialakult az állóképességed. Amíg az nincs, addig teljesen felesleges dombokra futkározni le-föl, vagy akár csak iramjátékot futni, ami egyébként nagyon kellemes része a futóedzéseknek, de csak akkor lehet alkalmazni, ha már ténylegesen tudsz futni. Futni pedig akkor tudsz, ha rendszeresen futsz 9-11 kilométert. Addigra alakul ki az állóképességed, ezután már van értelme fartlekezni és hillezni. Addig nincs.

Addig csak fuss és fuss. Lassan és nyugodtan. Ha 7 perces km-t tudsz futni, nem baj, majd lesz jobb is.

 Minden edzésnapra tűzzél ki egy célt. Ma lefutsz 12 kört, vagyis 5 kilométert. Egy nap pihenő, majd fuss megint ennyit, aztán megint ennyit. Ha már jól megy, akkor növeld a távot, mondjuk 17 körre, és így tovább. Így könnyedén eljutsz a bűvös 20 körig, ami már 8 km, tehát nem is kevés. Ha rendszeresen futsz ennyiket, akkor már tudsz 10-et is, futni, és utána már jöhet a félmaraton. Ha fogyni akarsz, futás után ne egyél, csak igyál vizet. Nehéz lesz, de így lehet fogyni.

Hajrá!

Gyerekkorunkban tömtek minket mindenféle főzelékkel a menzán, és alig bírtuk megenni, Pedig jól elkészítve ezek a főzelékek nagyon finomak, és bizony nagyon egészségesek is. Ki ne ismerné a kiváló magyar krumplifőzeléket? És ez bizony egy igazi remek magyar és vegán étel, nagyon finom, olcsó, és gyorsan el is lehet készíteni, ha tudjuk hogyan is kell. A tejfölös habarást persze el kell felejteni, így lesz vegán.

A recept egyszerű, kell hozzá, hagyma, krumpli, paradicsom, olívaolaj és egy botmixer. Ezt utóbbit nem főzzük meg, csak dolgozni fogunk vele:)

Ezután kezdődhet a munka. A vöröshagymát felvágjuk majd megdinszteljük, menet közben hozzáadunk egy gerezd feldarabolt fokhagymát. igen, fokhagymát. Nagyjából mindenbe teszünk fokhagymát, mert finom és egészséges. Mielőtt megégne hozzáadjuk a feldarabolt paradicsomot és a szintén feldarabolt krumplit is, megsózzuk, teszünk hozzá kicsi csilit, majd felöntjük kevés vízzel. Nem kell, hogy ellepje, de legyen alatta víz, hogy szaftos legyen, igazi főzelék, ne valami kiszáradt akármi. Lefedjük, és hagyjuk megfőni. Amikor megfőtt, elővesszük a botmixert, és a krumpli egyharmadát, felét, de inkább csak egyharmadát leturmixoljuk, ezzel sűrítjük be a főzeléket, így lesz vegán. Nem használunk sem sem tejet, sem tejfölt, sem lisztet, igazi finom magyaros és vegán főzeléket kapunk. 

Jó étvágyat!

Tegnap lenyomtam a szokásos 10 ezer méteremet a kecskeméti futópályán. Sajnos ez a pálya bár gumiborítású, meglehetősen rossz állapotban van, lassan-lassan olyan lesz, mintha terepen futnánk, aminek ugye nem sok értelme van, mert a pályán való futásnak az a lényege, hogy lehetővé váljon a folyamatos futás, ne kelljen minden pillanatban a lábad elé nézni az elesésveszély miatt. Nos, itt erre nincs lehetőség. A vasárnapi hosszabb és erősebb futásom után ezt lazán kezdtem, majd az utolsó kétezret megnyomtam, így 58,03 lett az eredmény. Nem világbajnok, de azért elfogadható, már gyorsítottam, aminek ugye az a lényege, hogy minél többet kell anaerob állapotban vagy ahhoz közel futni, hogy szokja a szervezet, így minél többször fogja bírni ezt a tempót és állapotot. Így lehet igazén fejlődni, ehhez persze már jó állóképességre van szükség, vagyis az, hogy sokat tudjunk futni. Harmadik félmaratonom lesz május 27-én, és nem fogom megváltani a világot, 40 felett erre már elég kevés lehetőség van a sportban, de nem baj, magamnak futok, a magam egészségéért, a magam öröméért, mert persze a nagy célért, az őszi maratonért.

Ma tempózok, ha lejutok a pályára persze. Munka után nyomás a suliba, aztán a gyerekekkel maradok a játszótéren. Vegán vacsi már bekészítve, remek lesz!

Fussatok ti is!