Tegnap lenyomtam a szokásos 10 ezer méteremet a kecskeméti futópályán. Sajnos ez a pálya bár gumiborítású, meglehetősen rossz állapotban van, lassan-lassan olyan lesz, mintha terepen futnánk, aminek ugye nem sok értelme van, mert a pályán való futásnak az a lényege, hogy lehetővé váljon a folyamatos futás, ne kelljen minden pillanatban a lábad elé nézni az elesésveszély miatt. Nos, itt erre nincs lehetőség. A vasárnapi hosszabb és erősebb futásom után ezt lazán kezdtem, majd az utolsó kétezret megnyomtam, így 58,03 lett az eredmény. Nem világbajnok, de azért elfogadható, már gyorsítottam, aminek ugye az a lényege, hogy minél többet kell anaerob állapotban vagy ahhoz közel futni, hogy szokja a szervezet, így minél többször fogja bírni ezt a tempót és állapotot. Így lehet igazén fejlődni, ehhez persze már jó állóképességre van szükség, vagyis az, hogy sokat tudjunk futni. Harmadik félmaratonom lesz május 27-én, és nem fogom megváltani a világot, 40 felett erre már elég kevés lehetőség van a sportban, de nem baj, magamnak futok, a magam egészségéért, a magam öröméért, mert persze a nagy célért, az őszi maratonért.

Ma tempózok, ha lejutok a pályára persze. Munka után nyomás a suliba, aztán a gyerekekkel maradok a játszótéren. Vegán vacsi már bekészítve, remek lesz!

Fussatok ti is!